A minap, egy hirtelen ötlettől vezérelve elbicikliztem a Holt-Tisza „túlsó partjára”, ahol nem is sejtett, nagyszerű látvány tárult elém: egy csodálatos napraforgó tábla, amelyet – nem kis meglepettséggel konstatáltam! – egy kanyargós kövezett út tesz még különlegesebbé. Az úton haladva egyszer csak a lombkoronás horizonton feltűnt a tikkasztó nyári napsütésben fürdő templomunk tornya. Az ilyen élményeket nevezem én a pillanat varázsának! Megálltam, ami korunk emberére nem igazán vall… Magam is gyakran rohangálok ide s oda, legtöbbször időszűkében, vagy komoly késéssel indulva. Letámasztottam a „drótszamarat”, és hagytam, hogy magával ragadjon a táj szépsége. Ekkor fogalmazódott meg bennem újfent, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy mindennek részese lehetek. Idestova három éve annak, hogy Tiszakécske a szolgálati helyem, és nem sokkal kevesebb ideje, hogy az otthonom. Valahol olvastam egy frappáns és derűs megállapítást, mely szerint az otthon az a hely, ahol nem kell behúzni a hasad! Ahol az és olyan lehetsz, amilyen vagy. Ahol az elvárások nem nőnek az ember feje fölé, és felszabadultan, örömmel végezheted a dolgod, megbecsülésben és sokak szeretetétől övezve. A jó Isten úgy egyengette életem útját, hogy abban, egy igen fontos és meghatározó állomás lett e város. Sokszor kérdezik is tőlem barátok, ismerősök, hogy milyen hely Tiszakécske. Milyen emberek lakják, milyen a közösség, akiket szolgálok? Hogy érzem itt magam…? Ezzel kapcsolatban egy tanmese jut eszembe.
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolódta.
– Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg. A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. Ő maga is Athénből érkezett. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs. A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, amilyen világ benned él, olyan lesz a világ, amiben te élsz! Akinek a szíve gyanakvással és előítélettel van tele, aki mindenhol csak a rosszat látja, és mindenkiről ezt feltételezi, az bizony mindenütt hozzá hasonló önelégült emberekkel fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, aki képes észrevenni a jót és a szépet maga körül, és tud örülni mások sikere fölött is, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.
Én azt tudom csak, hogy itt különösen nagy szeretettel fogadtak, és azóta is öröm ismerős arcokat látni az utcákon, vagy Isten házában. Mint ahogy megtisztelő egy családi asztal mellé leülni azokkal, akik még tudnak hálásak lenni az élet megannyi ajándékáért. Öröm végigbiciklizni a töltésen, vagy a Holt-Tiszát megkerülve a napraforgótábla közepén, azt érezve, hogy egy kicsit ez mind az enyém is. Nagy öröm kékfestő papi civilben megjelenni egy-egy ünnepi alkalmon, s vidéken büszkén dicsekedni azzal, hogy ez bizony tiszakécskei szabadalom! Öröm, hogy nem csak „helyben lakó” plébános vagyok, hanem „itthon lévő” is! S öröm minden megérkezéskor rácsodálkozni a város határában álló tábla hirdette igazságra: „Isten hozta Tiszakécskén!” Mert engem valóban Ő hozott!
Tamás atya gondolatai a Kécskei Újság július 8-i számában.