Október 4-én, az Egyház nagy megújítójának, Assisi Szent Ferencnek emléknapján az általa alapított rend jelmondatával kezdődött a szentmise: “pax et bonum!” (Béke és jóság!) Mindkettő hiánycikk a mai világban, ezért is kell kitartóan, az imádságba nem belefáradva, és a helyzetünkbe nem beletörődve kérni a gondviselő Istentől e nagy ajándékokat!

Az évközi idő 27. vasárnapjának szentmiséjében egyúttal terményáldásra is sor került! Köszönet a felajánlott javakért! Legyen áldás a dolgos kezeken!
Részlet Tamás atya szentbeszédéből:
“A mai Evangéliumban Jézus az Isten országát egy szőlőskerthez hasonlítja. (…)Mindkét nagyapámnak volt szőlője. Kedves gyermekkori emlékeim egyike, hogy kint játszom a sorok között, jó levegőn, önfeledten, biztonságos távolságra a tőkéktől, és így, a sokszor nem is olyan vonzó munkától…
De fel kellett nőni! Éppen ezért eljött az az idő, amikor én is kaptam egy vödröt szüret idején, irányba állítottak, és elhangzott a feladat: “Kisfiam! Ez a te sorod! Csináld!”

És azóta már oly sokszor hallottam a szívemben visszhangozni e szavakat: “Kisfiam! Ez a te sorod! Ez a te sorsod! Csináld!” Erről szól az Isten országa! Mindenkinek megvan a maga sora (s a maga sorsa). Csináld! Építsd! Szépítsd! Gondoskodj róla, hogy bő gyümölcsöt teremjen!”