Október 27-én, vasárnap délután emlékeztünk a 17 halálos áldozatot, és több mint 100 sebesültet követelő tiszakécskei sortűzre. A vérengzés egyik pozitív hőse néhai plébánosunk, boldogemlékű Gémes Mihály atya volt, aki felszabdalta az oltárterìtőket, hogy azzal kötözzék a sebesülteket a menedékhelyként szolgáló templom falai között. Alakját és szavait Tamás atya idézte fel. Siklósiné Balla Erzsébet tanárnő rendezésében, a városi színjátszókör, valamint a Móricz Zsigmond Iskola diákjainak és tanárainak jóvoltából minden idők egyik legszínvonalasabb, legszebb emlékműsorával sikerült méltó emléket állítani a 63 évvel ezelőtti eseményeknek. A koszorúzással egybekötött főhajtást követően a katolikus templomban városunkért, valamint az áldozatok lelki üdvéért szentmisében imádkoztunk.
„Nem ölni, nem ölni, de teremteni,
ez a jövő parancsa, nem egyszeri.
Barátom, ha utcára mész embert ne kötözz a fára!
Az ember nem fára való! Akkor sem, ha alávaló.”
fotók: Csikós János
A Kécskei Krónika beszámolója ide kattintva olvasható