„Nem lehetsz keresztény anélkül, hogy ne lennél bátor…”

Ferenc pápa április 18-án azokért az egészségügyi dolgozókért imádkozott, akik a fogyatékkal élő betegeknek segítenek:„Tegnap levelet kaptam egy szerzetesnővértől, aki jelnyelvi tolmácsként dolgozik a süketnémák számára, s leírta nekem, hogy milyen nehéz munkájuk van az egészségügyi dolgozóknak, az ápolóknak és az orvosoknak a fogyatékkal élő koronavírusos betegekkel. Imádkozzunk értük, hogy mindig szolgálatára legyenek ezeknek a másfajta képességekkel rendelkező embereknek, akik nem rendelkeznek teljesen azokkal a képességekkel, mint mi.” Szentbeszédében az Apostolok Cselekedeteiből vett szentlecke (Csel 4,13-21) kapcsán a nyíltságról, a bátorságról beszélt:Az elöljárók, a vének, az írástudók, amikor látták, hogy milyen bátran beszélnek ezek az emberek, s amikor megtudták, hogy tanulatlan emberek, akik talán még írni sem tudnak, meglepődnek. Nem értették, hogy ezek az emberek mitől ilyen bátrak, nem értették ezt a bátorságot. Ez a szó egy nagyon fontos szó, amely a keresztény igehirdetőket jellemzi, az Apostolok Cselekedeteiben is. Bátorság, nyíltan beszélni – mindezt jelenti. A görög szó jelentése elmondani mindent, s ezt a szót, éppen a görög változatát, mi is sokszor használjuk arra, hogy ezt jelöljük: parrézia, nyíltság, bátorság. Amikor az írástudók látták ezt a nyíltságot, ezt a bátorságot, ezt a parréziát bennük, nem értették. Nyíltság. Az a nyíltság és bátorság, mellyel az első apostolok hirdették az igét… Az Apostolok Cselekedeteinek könyve tele van ezzel: amikor Pál és Barnabás a zsidóknak próbálták ezzel a bátorsággal elmondani Jézus misztériumát és bátran hirdették az evangéliumot. (vö Csel 13,46; 14,3).Van egy vers a Zsidókhoz írt levélben is, amely nagyon tetszik nekem, amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője megtudja, hogy valami a közösségben elkezdett hanyatlani, elkezdett kiveszni, hogy egyfajta langyosság lett úrrá azokon a keresztényeken és langyossá váltak. Akkor mondja ezt, nem emlékszem jól az idézetre, azt hiszem, hogy a 13 fejezet környékén található – így szól: „Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, … amikor kemény küzdelmet álltatok ki: … ne dobjátok el bátorságotokat!” (vö. Csel 10,32.35). „Emlékezzetek vissza” a nyíltságra, a folytatás keresztény bátorságára. Nem lehetsz keresztény anélkül, hogy ne lennél bátor: ha nem vagy bátor, nem vagy jó keresztény. Ha nem vagy bátor, ha az álláspontod megvédésékor elcsúszol az éppen adódó eszméken és magyarázatokon, akkor hiányzik belőled ez a nyíltság, hiányzik belőled ez a keresztény stílus, a szólás szabadsága, amikor mindent elmondasz, a bátorság.Aztán látjuk, amint az elöljárók, a vének és az írástudók áldozatul esnek ennek a bátorságnak, mert sarokba szorítja őket: nem tudnak mit csinálni. Meggyőződtek arról, „hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték bennük Jézus tanítványait, ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, és így nem tudtak mit mondani.” (Csel 4,13-14). Ahelyett, hogy elismerték volna az igazságot, amit láttak, annyira zárt volt a szívük, hogy a megegyezés, a kompromisszum útját keresték: „Ijesszünk rájuk egy kicsit, mondjuk nekik, hogy megveretjük őket, s lássuk, így elhallgatnak-e!” Valóban a bátorság sarokba szorította őket: nem tudják, hogyan jöjjenek ki onnan. Azonban nem jut eszükbe azt mondani: „Nem lehet, hogy igazuk van?” A szívük zárt volt, megkeményedett; a szívük romlott volt. Ez egy igazi dráma: a Szentlélek ereje, amely megnyilvánul az igehirdetés e bátorságában és őrültségében, nem tud behatolni a romlott szívekbe. Ezért, vigyázzunk: bűnösök lehetünk, de romlottak soha. Nem juthatunk el eddig a romlottságig, mely sokféle módon ölthet testet… Sarokba voltak szorítva és nem tudtak mit felelni. Végül eljutottak egy kompromisszumhoz: „Fenyegessük meg őket, ijesszünk rájuk egy kicsit!” Behívják őket, s figyelmeztetik őket, megparancsolják nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. „Kössünk békét: békében elmehettek, de ne beszéljetek és ne tanítsatok Jézus nevében!” Ismerjük Pétert: nem volt született bátor. Gyáva volt, Jézust is megtagadta. Azonban mi történik most? Így válaszolnak: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (Csel 4,19-20). De honnan ez a bátorság ebből a gyávából, aki megtagadta az urat? Mi történt ennek az embernek a szívében? A szentlélek ajándéka: a nyíltság, a bátorság, a parrézia ajándék, kegyelem, melyet a szentlélek adott meg pünkösd napján. Miután megkapták a Szentlelket elindultak hirdetni az igét: kicsit bátran, kicsit úgy, hogy új volt ez nekik. Ez a következetesség, a keresztény, az igazi keresztény ismertetőjele: ő bátor, elmond minden igazat, hiszen következetes. Erre a következetességre hív az Úr a küldésben. Márk rövid összefoglalója után „Amikor a hét első napján reggel feltámadt – ez a feltámadás rövid összefoglalása – … Szemükre vetette hitetlenségüket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták.” (Mk 16,14). Azonban a Szentlélek erejével köszönti őket Jézus: „Vegyétek a Szentlelket! (Jn 20,22). Majd ezt mondja nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15), menjetek bátorsággal, menjetek nyíltsággal, ne féljetek! Vagy a zsidókhoz írt levél szavaival: ne dobjátok el a ti bátorságotokat, ne dobjátok el a Szentlélek eme ajándékát! A küldetés, a misszió éppen ebből születik, ebből az ajándékból, amely bátorrá és nyílttá tesz az igehirdetésben.Az Úr segítsen nekünk, hogy mi is mindig ilyen bátrak legyünk! Ez nem jelenti, hogy óvatlanok lennénk, nem. Bátrak. A keresztény bátorság mindig körültekintő, azonban bátorság.

Közzétette: Korponai Gábor – 2020. április 18., szombat