Olv.: Ez 34,11-12.15-17;
Szentl.:1Kor 15,20-26.28;
Ev.: Mt 25,31-46
Alapige
„Bizony, mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!… Bizony, mondom nektek: amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem
tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre jutnak, az igazak pedig az örök életre.”
Barsi Balázs atya gondolatai
Az Úr szava szerint az utolsó ítélet, az én megítéltetésem itt és most, a mai konkrét cselekedeteimből szövődik. A mai nap az utolsó nap ragyogásában áll. Ez a keresztény hit! Járhatok egy dohos alagsorban, ahol meglátogatok egy beteget, vagy utazhatok villamoson, végezhetem mindennapi munkámat másokkal együtt, másokért, családom, közösségem körében élve. Maga a mindenség Királya, Jézus Krisztus áll elém minden egyes emberben. Azt a jót, amit annak az embernek tettem, akivel ma találkoztam,
vagy ugyanezt nem tettem, pedig megtehettem volna, azt Jézusnak teszem vagy nem teszem
meg. A keresztény misztikának ez a teljessége: nem ködös látomások és elérhetetlen magaslatok, hanem a Tábor-hegyről lejövet a mindennapok konkrétságában megnyilatkozó magatartás.
A hiteles keresztény misztika útját Árpád-házi Szent Erzsébet mutatja, aki az ágyába fektetett szegény betegén meglátta a töviskoronás Krisztust; és Szent Margit, aki a bűzös sebekkel borított nővértársát megrendítő alázattal, kitartással, szeretettel ápolta; vagy Prohászka Ottokár, aki az élet küzdőterein, az egyetemi katedrán, a parlamentben és egyházmegyéje élén sem feledte, hogy az előtte álló emberben ugyanaz a Jézus van jelen titokzatosan, aki az oltáriszentségben a kenyér és a bor színe alatt. (…)
Nem szabad felednünk, hogy a szó is tett: a jó és igaz szó jó tett, szinte mágikus ereje van. Életet tudunk adni egyetlen szóval… De ki ne tapasztalta volna közülünk, hogy néha valami összeszorítja szánkat, és nem mondjuk ki azt az életet adó szót: a pokol fogcsikorgatását készítjük ezzel elő, mint akkor is, amikor szánkat gyilkos szavakra nyitjuk, engedve a sátánnak, aki a hazugság atyja és gyilkos kezdettől fogva. A kritikával is vigyázni kell, hiszen mi nem a kritika, hanem az áldás fiai vagyunk, arra kaptunk meghívást, hogy áldás legyen az örökségünk. Krisztus szeretetének örökkévaló országa itt és most szövődik közöttünk. Minden elmúlik, de „a szeretet és művei megmaradnak”.