Kedves Testvérek!

A vasárnapi (november 29.) szentmisén meggyújtjuk a várakozás első fényeit! A templomi mellett jó szívvel kérem Isten áldását a magunkkal hozott adventi koszorúkra is, szenteltvízzel meghintve azokat, hogy az idő előrehaladtának áldásos eszközei lehessenek!
Bátorítok mindenkit, hogy gondoskodjék adventi koszorúról, törekedve az egyszerűségre és a keresztény igényességre! (A 2 lila gyertyát a rózsaszín követi, majd ismét egy lila!) Nagy a kísértés, hogy csillámporos díszekkel és giccses kiegészítőkkel halmozzuk el koszorúinkat, de ne felejtsük el, hogy az advent böjti időszak, a várakozás visszafogottsága, az egyszerűségben rejlő nagyszerűség készíti elő szívünket a megtestesülés ünnepére!
A külsőségek helyett koncentráljunk a “bensőségre”! A gyertyák hétről hétre történő meggyújtása otthonunkban ebben az évben különösen is nagy jelentőséggel bír, legyen az közös és következetes gyakorlat a családban! Ha a vállunk nem is érhet össze, a szívünk legyen egymáshoz közel! Így imádkozzunk az adventi gyertyák fényénél, gondolva a távollévőkre is.
Hozzuk tehát magunkkal a vasárnapi szentmisékre az adventi koszorúkat!
Imádsággal: Tamás atya