A mai Evangélium e sorokkal fejeződik be:
Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon VAGY, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek FOGNAK hívni.” (Jn 1,42)
„VAGY” és „FOGNAK”!
Megérintett e diagnózis. Sokszor olvastam már e szentírási részt tehát nem mondhatom, hogy az újdonság erejével hatott rám. És mégis! Eddig elsiklottam felette, de most a Szentlélek szívemre helyezte Jézus szavait, aki nagyon fontos kijelentést tesz. Elmondja Simonnak ki ő most, és azt is, hogy ki lesz mellette! Úgy érzem nincs ez másként esetünkben sem. Az Úr tisztában van velünk, feltárta előttünk rejtegetett önmagunkat, de tudtunkra adta azt is, kivé válhatunk mellette. A Jézussal való találkozás után nem lehetek ugyanaz az ember, aki előtte voltam! Mert Általa többre vagyok hivatott, mint hogy visszatérjek a tegnapi, önző önmagamhoz! Személy szerint az egyik legnagyobb, s vitathatatlan hozadéka a Jézussal való találkozásnak, hogy megtanít(ott) túllépni a kifogásokon, amik, valljuk be, nagyon sokszor megakadályozzák, hogy bárdolatlan halászokból „Krisztus-hordozókká”, tanítványokká váljunk. Egy kifogás ma, egy kifogás holnap, és máris kompromisszumok között élünk, távol Istentől, távol rólunk szőtt álmától. Ne legyünk borítékba zárt elkallódott levelek! Kövessük Jézust élő hittel!
Tamás atya