Mondjuk el azt is, hogy…
KERESZTÉNYNEK LENNI JÓ…
mert az életünknek, minden nagyszerűségén túl felismert célja és értelme van! mert gyermeki bizalommal és ragaszkodással lehetünk a hatalmas Isten felé, aki annyira szeret, hogy lehajol kicsinységünkhöz! mert a felfoghatatlan Isten „megfoghatóvá” vált, és így ölelésnyi távolságra került számunkra! mert gondviselő Atyánk van, akinek szerető tekintete minden percben őrködik felettünk. mert a teremtés ajándékán túl, az „újjáteremtés” kegyelmi ajándékát is megkaptuk mennyei Atyánktól, szeretett Fia, Jézus Krisztus által. mert nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel, és reményünk nem e világra szól! mert a vihar idején erős támaszunk és biztos kapaszkodónk nekünk a Szentháromság egy Isten közelsége. mert az Isten minden göröngyös úthoz ad egy útitársat, aki segít terheink hordozásában, és minden derűs nap mellé küld egy figyelmes szívet, akivel megoszthatjuk örömünket. mert olyan Megváltót követhetünk, aki nemcsak szóval, de tettekkel is tanúskodott Isten szeretetéről. mert az Evangélium tanítása segít felülmúlni korlátainkat, és igyekszik megóvni egy kényelmes élet igézetétől. mert tudjuk: a hit a komfortzónánkon túl kezdődik, azon belül csak önámítás! mert az Egyház a családunk, és így a szívügyünk is. Jézus Krisztus rendeléséből tartozunk hozzá és keresztény felelősséggel építjük. Tagjai nem tökéletesek, de a tökéletességre törekvők. mert a Szentlélek világossága ragyog át életünk sötétségein, mutatva a helyes irányt, s a szűk ösvényen az isteni Mester lába nyomát. mert minden tökéletlenségünk, gyarlóságunk és elesettségünk ellenére, hittel és a megújulás vágyával a szívünkben valljuk az apostol tanítását: Isten nagyobb a bűneinknél! (vö. 1Ján 3,20.) mert Isten a bűnöst felemeli, de a bűnét elveti, és sohasem fordítva! mert a mi Atyánk irgalma végtelen, türelme kitartó, feddő szavával és áldást osztó karjaival terelgeti nyáját az üdvösség útján. Nem huny szemet a vétkek felett, és nem hagyja szó nélkül önző életünket. De szeretete mindig diadalmaskodik igazságérzete felett. Ezért kapjuk azt, amit meg sem érdemlünk! mert Isten megengedi, hogy gyengeségünkben megtapasztaljuk az Ő erejét, s így a hamis elbizakodottság, és az emberi biztosítékok látszatmegoldásai helyett rácsodálkozzunk oltalmazó és megtartó jelenlétére. mert Jézus tanítása óva int a képmutatástól, a farizeusi lelkülettől, az öncélú magamutogatástól, de a magunk módján való vallásosság illúziójától is! mert megelevenítő Lelke a Szentírás tanítása által formálja szívünket, önmagunkról és a világról alkotott képünket. Isten „szemüvegén” keresztül engedi látni a világot, és kiszűrni a lényeget. mert felkelti a vágyat szívünkben Önmaga után és erősíti a találkozás igényét, amikor imádságra, elcsendesedésre, vagy épp szentmisére hív, vagy csak megállásra int a mindennapok rohanása közepette. mert van vasárnapunk, s így nem csak okunk, de lehetőségünk is a pihenésre és a hálaadásra. A vasárnapnak rangja van, ami kiemel a mindennapok zaklatott robotolásából, s ez által megóv a fásultságtól. A vasárnap Istené és a családé! *Folytasd bátran! 
Bobek Tamás,
tiszakécskei plébános