Új beszélgetős műsor készült Ferenc pápával Bűnök és erények címmel. A beszélgetés vezérfonalául a padovai Scrovegni-kápolna Giotto-freskói szolgáltak, amelyek a 7 fő erényt és párban velük 7 bűnt, pontosabban víciumot [rossz szokás, bűnös készség] ábrázolnak megszemélyesített alakokként. A három isteni, teológiai erénnyel (hit, remény, szeretet), illetve a négy sarkalatos erénnyel [okosság, igazságosság, (lelki) erősség, mértékletesség] szemben áll hűtlenség, kétségbeesés, irigység, illetve oktalanság, igazságtalanság, állhatatlanság és harag.
Az olasz Nove [Kilences] csatorna első adásában március 20-án a hitről és a hűtlenségről, valamint a reményről és a kétségbeesésről volt szó. Az alábbiakban a hitről szóló rész átiratát olvashatjátok.
***
Megdöbbentő, ahogyan Giotto a hűtlenséget ábrázolja: jobb kezében egy kis szobrot tart, amely miközben megigézi, egy kis kötéllel fojtogatja. A hűtlenség kapcsolódik az áruláshoz: így közeledünk a vesztünk felé mi is, lassacskán… Ha a keresztény életre gondolok, akkor a hűtlenség a szerepek fölcserélése. A kettős különbség: Éva elvesz, míg Mária befogad. Amikor Isten helyére akarunk kerülni: ez a hűtlenség?
Igen, hűtlenség az is, amikor ragaszkodunk a babonákhoz, egyfajta vészkijáratokhoz, amelyekről azt gondoljuk, hogy előrevisznek, azonban különböznek Isten útjaitól, s Isten helyére állnak. Sok keresztényben, akik megkapták ugyan a hit ajándékát, ott a kísértés, hogy kiegészítő bálványokat is keressenek maguknak. Ez bálványimádás. Ők keresztények – hisznek Jézus Krisztusban, elmondják a Hiszekegyet –, de ha úgy adódna, akkor ott van ez a vészkijárat. Elmennek egy tenyérjóshoz, elmennek egy boszorkányhoz, hogy tegyen valamit, vagy egy jövendőmondóhoz … A hűtlenségben mindig ott van valami, amivel a hitünket akarjuk kiegészíteni. A hit ezeknek az embereknek nem elegendő, nem hisznek, szükségük van egy kis kiegészítésre…
Miközben erről a fajta hűtlenségről beszélünk, az jut eszembe, hogy ha néha egy nehézség miatt – például a papságban, de minden más szeretet-kapcsolatban is – odamész az elöljáróhoz, akkor ő ezt mondja: „Tarts ki, tarts ki…!” Tehát az akaraterőnkre helyezi a hangsúlyt. Erről mindig egy kevésbé szimpatikus alak jut eszembe, donna Prassede alakja A jegyesekből (XXV. fejezet).
Erre pontosan emlékszem.
Azt mondja ez az asszony, hogy az ég, Isten akaratát keresi. Azt írja azonban róla Manzoni: összekeverte az eget a saját agyával. Az akaratnál néha fennáll a veszélye, hogy csökönyösen ragaszkodunk valamihez, ahelyett, hogy megnyitnánk magunkat Isten meglepetéseire.
Szép kis pár! Az asszonynak az agyában, saját akaratában volt Isten akarata, a férfinak pedig a metafizikában: a pestis nem szubsztancia, s nem is járulék, tehát nem létezik. Nyugodtan lefeküdt, és meg is halt [a pestisben]. (vö. XXXVIII. fejezet). Szép kis pár, nem tudom, hogy bírták együtt don Ferrantéval… De ez ilyen: Istennek gondoljuk magunkat. A hűtlenség az, amikor átvesszük Isten helyét. Ennek az asszonynak az alakja is ilyen.
Giotto kiválóan festette meg a hit ajándékát, megértéséhez a kezeiben találhatjuk a kulcsot: baljában az írott Hiszekegyet tartja, a jobbjában lévő kereszttel pedig földre szorítja a bálványokat.. A hit témájáról, Ferenc pápa, nehéz beszélnem, mert az Istennel való kapcsolatomról szól, nemcsak papként, hanem emberként… Ha a saját történetemet nézem, akkor azt látom, évekig ott kerestem Istent, ahol én akartam. Aztán Ő onnan érkezett hozzám, ahonnan a legkevésbé vártam. S ez mit eredményezett? Azt idézte elő, hogy csalódtam a saját akaratomban, Ő pedig felülmúlta elvárásaimat, s ez mindig éppen akkor történt, amikor úgy éreztem, hogy Isten hallgat. Jó társaságban érzem magam, mert te sem rejtetted el hited nehézségeit. Arra gondolok, amikor egyszer beszéltél a kételyekről, amelyek keresztény hitedet gyötörték. A hittel együtt nőhetnek a kételyek?
Igen, ez így történik, mert emberek vagyunk, s a hit olyan nagy ajándék, hogy amikor megkapjuk, nem nagyon hisszük el. „Lehetséges ez?” Mindig jönnek a kételyek. Az ördög is kísért kételyekkel, de az élet, a tragédiák miatt is – Miért engedi ezt Isten? – jönnek a kételyek. Ez nem könnyű. A hit kételyek nélkül azonban nem működik. A hitnek megvannak a benső sivatagai. A probléma az, ha nem vagy türelmes. Azt gondolod, hogy Jézus emberként jól érezte magát az Olajfák-hegyén? „Miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) Amikor azt érezzük, hogy Isten elhagyott, az a hit tapasztalata, amelyet sok szent átélt, amelyet ma is sokan átélnek. Úgy érzik, hogy Isten elhagyta őket, de mégsem vesztik el hitüket. Megőrzik ezt az ajándékot: „most nem érzek semmit, de megőrzöm a hit ajándékát.” A hit ajándék, s ha te nem vagy képes megőrizni egy ajándékot, el fogod veszíteni azt.
Korponai Gábor