Felgyorsult világunkban a XXI. században, Krisztus születése után 2021 évvel hajlamosak vagyunk szinte mindent gyorsan-gyorsan és statisztikailag letudni.
Nagycsütörtök van. Mit is mond nekünk ez a nap „statisztikailag”? A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, majd Jézus búcsút vesz tanítványaitól a Gecsemáné-kertben és felkészül az áldozatra.
Pipa. Pedig egy nagy túrót pipa! Nagycsütörtök estéjén már ott gyülekeznek Jézus leendő kereszthalálának viharfelhői. Kifejezhetetlenül nyomasztó, és a másnapi, Nagypénteken bekövetkező tragédia már érződik. Azok, akik akkor ott lehettek, a reményvesztés és a kilátástalanság legmélyebb bugyrait járták meg az elkövetkezendő napokban. A Nagyhét tanulsága bizonyította nekünk, hogy mindig, minden helyzetben van remény.
Óhatatlanul a koronavírus járvánnyal kell párhuzamot vonnom. Sokakban feltör a kilátástalanság, a csüggedés, mikor kapjuk vissza „régi” életünket. Amikor Jézus meghalt a kereszten, mindenki úgy gondolta, hogy kész, vége, nincs tovább. Lett, és azóta is van tovább.
A pandémia alatt nagyon érdekesen alakul az emberek hozzáállása. Sokan nincsenek „beszélő” viszonyban Istennel, de mostanában még is keresik „társaságát”. Jó lenne egyszer, s mindenkorra megtanulni, hogy ne csak akkor pedálozzunk Neki, ha baj van.
Ez a fajta mentalitás mindennapi kapcsolatainkban is kellene, hogy érződjön. Ne csak a bajban, bánatunkban keressük egymást, hanem örömünkben, vagy csak úgy, értékeljük egymás társaságát. Ezt az alattomos kórt nem csak orvosilag, hanem emberileg is le kell gyűrnünk, és az ehhez való hitet, erőt, kitartást, meríthetjük a Nagyhét tanulságaiból.
Áldott húsvéti ünnepeket és jó egészséget kívánok!
Molnár Ferenc – ILCSI