Az Úr Jézus szenvedésének és megváltó kereszthalálának emlékezete…
 
Hallgat az Egyház.
Csendben imádkozik.
A harangok is “Rómába mentek”!
 
Tudsz-e úgy szeretni,
ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni
az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni,
egyedül a bűnnel…?
Szemben a Halállal,
szemben a közönnyel…?
 
Adnád-e kezedet
szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak,
lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni
fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál
eltakarnál engem…?
 
Tudsz-e úgy szeretni,
ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem,
hordani keresztet…?
Roskadva, remegve,
föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved
ezer sebből vérzik…?
 
Tudod-e karodat
szélesre kitárni…?
Az egész világért
áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni
úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta:
mindig ezt kerestem…?
 
Tudsz-e mellém hágni…?
A helyembe lépni…?
Magadat feledve
életemet élni…?
Egészen eltűnni,
elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni,
ahogy én szerettem…?
 
(Szent-Gály Kata: Keresztúton)