Egy állatorvosi rendelő közösségi oldalán olvastam az alábbi bejegyzést, egy képhez mellékelve: „NE VEGYÉL NYULAT HÚSVÉTRA! Légy okos szülő, és egy csomó felelősséget megúszol! Van úgyis elég, nem? A nyúl nem húsvéti állat. Túl pici, túl törékeny, túl érzékeny. Nem éri meg!” Lényegretörő magyarázat arról, hogy mit is jelent a felelős állattartás, és mennyire nem érdemes első felindulásból olyat tenni, ami később csak nyűg, mert a kezdeti öröm gyorsan elillan, és az „imádott” szőrmók megunt játékszerré válik. És a te gondoddá! Csak, hogy ez nem egy plüssfigura, ami hetekig heverhet a sarokban, gazdátlanul, porfogóként! S ez csak az egyik szempont! A másik még ennél is hangsúlyosabb, s örömmel konstatáltam, hogy egy ilyen figyelemfelhívás alatt találkozhattam a tagadhatatlan igazsággal: A nyúl nem húsvéti állat! Évtizedek, következetes népbutításának terméke, ráadásul egy (német nyelvterületről átvett) félreértés szülte mellékszereplő, ami mégis itt ragadt az ünneplésünkben. De ha mindenképpen ragaszkodunk egy állat képéhez, akkor jó, ha tudjuk – kiegészítve a fentebb mondottakat: a húsvét nem a nyúlról szól, hanem a bárányról! Isten Bárányáról, aki elveszi a világ bűneit! S ő nem „valami”, hanem nagyon konkrétan VALAKI: Jézus Krisztus, a világ Megváltója! A húsvéti nyúl és a festett tojás rég munkanélküliek lennének Ő nélküle! Nem kell lemondanunk e kedvelt jelképeinkről, pláne nem kell elvenni a gyermekektől az örömöt, amit a „fészekrakás” és a húsvétvasárnapi tojáskeresés jelent, de könyörgöm: vegyük észre a színes kavalkádban a lényeget! A nyulak tengerében a feláldozott bárányt, az ősellenség legyőzőjét, a halál mérgének elvevőjét, a mennyország kapuinak megnyitóját, az értünk, bűnösökért szenvedőt, a sokszor megbántott és elárult Istent keresztáldozatával kiengesztelőt, a harmadnapra halottaiból feltámadott Urat, Jézus Krisztust! Ezt ünnepeljük húsvétkor, ezért szólnak a harangok és hívnak bennünket közös imádságra. Ez a lényeg! Különösen e nehéz élethelyzetben, szükségünk van a megtartó reményre, az odaajándékozható szeretetre, és a hitre, hogy a nyomasztó sötétség (mely nem csak a kijárási korlátozás kezdetével telepszik ránk napról napra!) eltűnik, és felragyog a világosság! Nos, kedves ünneplő közösség! Hittel vallom, hogy ezt nem a nyulak dögönyözése hozza el nekünk, hanem az Isten Báránya!
Áldott Húsvétot Bács-Kiskun megye!
Bobek Tamás Tiszakécskei plébános