„Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.” (János 15,4.)

 
Plébániai Napközis Táborunk ötödik, egyben utolsó (pénteki) napján a már megkezdett úton haladva szemléltük Jézust a legszentebb Oltáriszentségben.
Tudatosítottuk magunkban, hogy belőlünk, mint ÉLŐ KÖVEK-ből épül fel Isten Egyháza, és, hogy az ŐSI KÖVEK között, az Úr templomában végzett közös imádság nem puszta lehetőség, hanem létszükséglet számunkra. Az Úr szavai világosak: “A hegyen épült várost nem lehet elrejteni!” A hitet sem! Ha van, annak látszódnia kell! Ezt az elköteleződést erősíti szívünkben a szentmise áldozat, s benne az “égből alászállott ÉLŐ KENYÉR”, Jézus Krisztus a kenyér és bor színében, minden szentáldozáskor.
A napot játékkal töltöttük el, és az élmények rajzos felelevenítésével, majd közös fagyizás következett.
A záró áhítatot követően a szülők és testvérek részvételével szalonnasütés vette kezdetét a Plébánia udvarán.
Jó szívvel köszönjük meg sokak munkáját, segítségét, lelkes igyekezetét! Különösen segítőinknek, Lakatos Tibor hitoktatónknak, Bohács Alexandra tanár néninek, valamint Torbánné Ica néninek és Sipka Gergőnek a mindennapi tisztes helytállást.