Ma reggeli történet…
Október 6. (szerda), reggel 8 óra 5 perc.
Némi késéssel érkezve a hittanórámra, a kezdő imádság után, óvatosan tettem fel a kérdést:
– Tudjuk-e milyen nap van ma?
Gyanakvóan néztek maguk elé a gyerekek, míg nem, hirtelen Lili felderült arccal, égbemeredő kapálózással jelentkezve válaszolt: „az Aradi vértanúk emléknapja!” (Az első döbbenet: tudja, hogy nem ünnep, mert ma „csak” emlékezik a magyar.)
– Tudjuk-e hányan voltak?
Immár az osztály közösen kiáltja, hogy „tizenhárman”!
Kezdeti félelmeim tovatűntek, hát felbátorodtam és lelkesülve kérdeztem:
– Kik ők?
Kéz-erdő magasodott elém, és sorra jöttek a nevek innen is, onnan is: „Kiss Ernő!” „Vécsey Károly!” „Valamilyen József!”, mire egyikük: „Nagysándor József!” „Aulich Lajos!”… és szép sorban mind:
Poeltenberg Ernő, Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich János.
Nem győztem számolni. És hálát adni az Úristennek, hogy nem kellett csalódnom!
Az aradi 13 hős neve mellett, úgy hiszem ma elhangozhat a „tiszakécskei hős 14” neve is, akik tudják miről/ kikről szól október 6.
Bacsó Máté, Csontos Márk, Domonics Dávid, Herczeg Lili, Jóljárt Leila Izabell, Káin Zsófi, Mészáros Tamás, Mohácsi Zsófia, Póka Anna, Sabján Erika Jázmin, Soltész Alexander, Sonkoly Norbert, Szász Dávid, Tamás Zsombor Barnabás – a tiszakécskei Református Iskola 4. évfolyamának katolikus hittanosai.
Tamás atya