A nagy kert nagy lehetőség, de még nagyobb felelősség!
Az elmúlt 5 esztendőben sokat változott a Plébániakert fizimiskája. Köszönhető ez annak, hogy e hely nemcsak a feladatellátás helyszíne, hanem lakás is, – ahogy azt sokan így is nevezik: „PAP-LAK”. A lak(ás) pedig jobb esetben OTTHON is, ami megköveteli, hogy a miliő barátságos és élhetőbb legyen.
E felfogásnak, és sok jótét léleknek, ám segítő kéznek is köszönhetően, évről évre, újabbnál újabb sziromcsodák töltik meg a zöldülő teret, ágyásokat, cserepeket, balkonládákat.
Az idei esztendőben az április végi jó idő szolgáltatott alkalmat arra, hogy szebbé tegyük ezt az életteret, Isten házának szomszédságában.
Az érdem ezúttal is a családé és a barátoké.
Köszönet ifj. Badari Istvánnak az anyagbeszerzésben és áruszállításban nyújtott segítségéért. Etekintetben megköszönöm unokatestvérem, Sinkó Dorián fáradozását is.
A virágokat és sziklakerti növényeket, valamint ezek szakszerű elhelyezését megköszönöm nagynénémnek, Supka Helgának, édesanyámnak, Supka Évának, keresztanyámnak, Dénes Tündének és unokatestvéremnek, Sinkó Natáliának.
Megköszönöm Barta János gondnokunk szorgos igyekezetét, a tereprendezésben nyújtott segítségét.
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm keresztapámnak, a Wald-Trans Kft. ügyvezetőjének, Supka Zsoltnak, támogatását és sokrétű segítségét.
Tamás atya