Sár akkor van, ha esik. Különösen, ha jól esik! S augusztus 20-án bizony igen jól esett! Immár közel két évtizede annak, hogy államalapító I. István királyunk emlékezetét megülve nem a szeretett templomban tartjuk hálaadó imádságunkat, hanem a szentéletű uralkodó fővédnöksége alatt álló Kalocsa – Kecskeméti Főegyházmegye legkeletibb szegletében, a hozzánk térben, időben és szívben is oly közel lévő tiszabögi Kincsem parton. E, valamikor szebb napokat is látott tisztás nem csak egy hely: K-egyhely! Legalábbis az imádságos ajkú zarándokok számára.
 
Szomorú azt látni, hogy sokan még napjainkban sincsenek tisztában az ősi kövek múltjával, és történelmi jelentőségével mit sem törődve idétlen bandázások és öncélú barbárkodás színhelyéül szolgál. Keréknyomok sokasága és megannyi szemétkupac árulkodik arról, hogy vannak, akik nem ismernek sem Istent, sem embert! Azonban én ismerem az Istent, akit Atyámnak szólítok, és hellyel-közzel ismerem az embert is. Különösen az Isten által megérintett embert, aki tudja, hogy az augusztus 20-án felállított sátor az Úrnak hajléka, az imádság és a találkozás helye, spirituális tér, miként egykor volt, hajdanán. Ebben a kedves miliőben ért bennünket a szombati eső viharos előszele, mely okozott némi meglepetést és bonyodalmat számunkra.
 
A zarándok eleve ki kell, hogy lépjen a komfortzónájából, amikor útnak indul, vállalva a rizikót. A ki-hívás nem pusztán megpróbáltatás, hanem nevelő célzatú és formáló erejű nehézség. Kiszólít az Isten a kényelmes kis világomból, hogy Érte és Vele vállaljam az utat, s ez által több és – a szó legnemesebb értelmében véve – gazdagabb lehessek! Már a szentmisére készülve látszódott a horizonton, hogy gyűlnek a sötét fellegek Szűz Mária magyar egén, de a felforgató természeti jelenséggel én sem számoltam. Hamar bebizonyosodott, hogy tettrekészségre is szükség lesz az üdvös igyekezet mellett, hogy szép ünnepünket meg tudjuk tartani e viszontagságok közepette is.
 
Nem igazán szeretek nézelődni a szentmisén, sokkal inkább törekszem „befelé figyelni”. Ám nem lehetett kizárni e hűvös morajlást, és a lappangó zsibongást, így amikor felemeltem tekintetem, azt láttam, hogy minden sátor lábánál áll egy erőskezű férfi, dacolva az időjárás viszontagságaival. A pusztító szél a nemzeti lobogót is felborította rudastól, ám a koronás címer nem maradhatott a porban, hitoktatónk ragadta magához, és emelte újfent a magasba. Mindezt látva Wass Albert sorai jutottak eszembe:
 
„Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom!
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!”
 
Bár a legkritikusabb másfél órát töltöttük így el odakinn, mégis e tapasztalat számomra felért egy prédikációval. Itt értettem meg csak igazán mit is jelent állni a sarat! S azt érzem, és vallom, hogy erről szól az életünk, az Egyházhoz, nemzethez, családhoz tartozásunk. Hogy minden körülmények között, a viharok idején is kitartunk, a helyünkön vagyunk, és konok hűséggel, imádságos szívvel, büszkén és bátran, a remény embereiként hittel vállaljuk a megpróbáltatásokat. Szélbe kiáltva vagy némán megállva, de ki-ki a maga helyén, tanúságot tenni arról, ami fontos a szívünknek, és nem engedni, hogy azt bármi, vagy bárki elragadja tőlünk!
 
A katolikus hagyomány úgy tekint az apostolokra, mint az Egyház oszlopaira. S én, Tiszakécske plébánosaként így tekintek a hívő közösség tettre kész, a sarat álló és a sátorvasakat erős kézzel tartó tagjaira, és ugyanígy az imádságos hátteret biztosító, összekulcsolt kezű testvéreinkre is. Ez nagyon fontos tanulság, és egyben üzenet is sokunk számára: LENNI és TENNI, ez a mi dolgunk.
 
A liturgia végére, az új kenyér megszentelésének felemelő pillanataiban a szenteltvíz mellé az égi áldás cseppjei is bőségben érkeztek. Ezt sem úsztuk hát meg szárazon, de a születésnapos Magyarország, legalább két hónapig húzódó, könyörtelen és kínzó aszály után a legszebb ajándékot kapta az Égiektől: áldott esőt! Az már csak hab a tortán, hogy Istennek hála a tűzijáték is (aminél értelmetlenebb dolgot és esztelenebb pazarlást nem igazán tudok elképzelni) elmaradt országszerte. Azt pedig csak remélni tudom, hogy ez a felülről való, drága harmat nemcsak az áldott anyaföldet öntözi, de a szíveket és a fejeket is átmossa valamelyest, hogy minden illetékes rájöjjön: augusztus huszadika a miatt szép, ami onnan felülről érkezik, s nem azért, ami innen lentről indul kérész életű útjára.
 
„Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De főkképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre!”

Népszámlálás

Pályázat

Miserend

Hétköznap
Kedd:
17:00

Szerda:
17:00

Péntek:
17:00

(kedden szentmise után énekes rózsafüzért imádkozunk; szerdán és pénteken a szentmisében litániát végzünk)

Hétvégén
Szombat:

szentmise 2022. október 1-től: 18:00

Vasárnap:
10:00 és 18:00



* a hétköznapi szentmisék esetenként módosulhatnak, ezért kérjük nyomon követni az aktuális (heti) hirdetést!

Jogi Információk

Támogatóink

Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság

Tiszakécske Város polgárai

Tiszakécske/ Római Katolikus Plébánia támogatója a Magyar Élelmiszerbank Egyesület

Fejedelmi Pékség Kft.

Tisza-parti Termálfürdő