Minek három Isten, mikor néha
még egy is sok, azt sem érem fel ésszel?
Mondjuk, ha elkezdem kutatni ezt a titkot,
egyre több mindent feltár nekem,
bár teljesen megismerni képtelenség.
Ha reggel sehogy sem indul a nap,
jól jön egy Barát, aki viccel és tapsol,
gyerünk, apuskám, szedd össze öreg
csontjaidat, aztán mars, vár a végtelen!
Ha ébredezve figyelek egy kicsit az Atyára,
eldünnyögi fülembe terveit, ígéreteit,
kezembe nyomja Könyvét,
szívembe veti pár szem igéjét,
ha jól gondozom, estére szárba szökken.
Indulás előtt gondterhelten
csörtetek fel-alá, nem találok semmit,
hol a kulcs, hol a fontos papír,
ám elég békéért fohászkodnom,
s máris elkezd sugdosni a Lélek,
aki mindent előkerít nekem,
rajta, hajtás, nyomás!
Napközben, ha valaki belém tapos,
nem kell megbántottságtól fuldokolnom,
sem bosszúról fantáziálnom,
beletemetkezem az Atya ölelésébe,
és érzem, ahogy a Lélek suhogva
jár körülöttem, vigasztal.
Ha nagy feladatnak kell nekivágnom,
és félek, elfogy az erőm,
érdemes Jézussal nekivágnom
hisz ő az atléta, aki annyi csúcsra
kapaszkodott fel, még értem vállalt
halálához is egy domb tetejére
kellett feljutnia.
Ha eltikkadok, lesz, aki legyezgessen,
szárnyaival csapdos majd a Lélek.
Mikor akarva vagy akaratlan
megbántok valakit, mikor belezuhanok
a bűnbe, az Atya lábához kuporodhatok,
a Fiú közbenjár értem, a Lélek meg már
bátorít is, fussak tovább, bocsánatot nyertem.
Mikor lélegzetvételnyi szünetem van,
bámulhatok felhőket, nézhetem a lombot,
a madarakat, bogarakat, együtt szemlélődve
az Emberfiával, aki a pillanatok nagymestere,
s csodálhatom a Teremtő keze nyomát
alkotásain. És jobb, ha nem dugaszolom be
a fülemet, hiszen szüntelen
jobbnál jobb ötleteit
susogja fülembe a Lélek.
Ha hallgatok rá, akkor majd
nemcsak így-úgy éldegélek,
hanem életem lesz, és bőségben lesz. #Lackfi
