Somogyi János
Hozsánna! Halál! Diadal! – részlet
Kedron völgyéből tavasz-illat árad,
Lágy szellő viszi Jeruzsálem felé…
A megújhodó élet zsongó muzsikája,
Kíséri halkan a kőházak közé…
Gyönyörű tavasz van… Mandulavirágos,
Varázslatos, csodálatos napja.
Áldozatul küldi a völgy az illatát
És himnuszt zeng a Kedron patakja.
A város élénk. A nép az utcán tolong,
Mert kire jött, egy Ember közeleg,
Aki csodát tesz, betegeket gyógyít…
A Messiást várók szíve megremeg.
Remény csillan a sóvárgó szemekbe,
A lelkek mélyén a tűz fellobog.
Szabadító jön, a világ Megváltója,
Érte a népek szíve vár, dobog!
Próféta! Jézus! Názáretből való!…
Egyszerű fia egy falusi ácsnak
De soha még ember így nem szólott,
Megrázó erővel a bűnös világnak.
Szava izzó, mint folyékony arany.
Igazság, erő, mi belőle árad.
Jóság, alázat simul a szemében
És emberekért munkálkodik, fárad.
Messziről morajlást hoz a tavaszi szél,
A csodatevő próféta közeleg.
Ellenállhatatlan, csodás erő viszi
Az embereket egymáshoz közelebb.
Egyszerű ruhában, szamárháton ülve,
Jön az Ember, a bűnösök barátja,
Tanítványai körülötte mennek,
Sokezer torok a hozsánnát kiáltja.
„Hozsánna Néked!” Harsogja a tömeg,
„Ki jössz az Úrnak dicső nevében!”
Öröm-mámor tombol a lelkekben,
Legtöbb embernek könny ül a szemében.
„Hozsánna Néked! Dávid Fiának!
Te vagy a dicső, hatalmas Király!
Izráel népe a próféciák után,
Messiás, Messiás! A jöttödre vár!”
Pálmák lengnek, virágok hullanak
Szőnyegek terülnek le a poros útra,
Dicsőség, hozsánna, Isten Fiának,
Ki a reménységnek örökvizű Kútja.
Dicsőség Néked! Jézus, Messiás!
Az örök város így fogad ma téged.
Bevonultál a lelkekbe, szívekbe,
S meghódítottad a Te bűnös néped.
*
Kedron völgyében keresztet ácsolnak,
Virágok hullanak, a tavasz is gyászol…
A legszebb virág, a világ reménysége
Az emberi szívekbe már alig világol…









