Te tudod mi a fájdalom, ó Anyánk, Mária! S azt is, mi fáj nekünk…
…fájnak saját csalódásaink, leginkább önmagunkban, mert gyakorta tapasztaljunk gyengeségünket!
… fáj a bűneink ránk nehezedő súlya, és hálátlanságunk, amikor nem szolgáljuk meg Szent Fiad bizalmát!
…fáj, hogy olykor a családunk a legkönyörtelenebb ítélkezési hely, ahol mi magunk is bírákká válunk!
…fáj, hogy sokszor azokat bántjuk, akik a legkevésbé sem érdemlik: a bennünket szeretőket, akiket mi is leginkább szeretünk!
…fáj világunk istentelensége, közönye és hazugságai!
…fájnak a minket ért rágalmak, a tudatlanok hangoskodása és a fogalmatlanok okoskodása!
…fáj a bántó kollektivizálás, hogy egynek bűnéért mindőnket sújtja a büntetés: a megbélyegzés és sokak rosszallása!
…fájnak cinikus kiszólásaik, és makacs gőgjük, amivel próbára teszik türelmünket, felzaklatva lelki békénket.
…fájnak Egyházunk sebei!
…különösen fáj a hitehagyott és hitelüket vesztett, bűneikbe belekényelmesedő testvérek együgyűsége, mert sokan csak ajkukkal dicsérik az Urat, de a szívük távol van tőle!
…fáj papjaink kudarca, mert akiket pásztornak rendeltél, olykor béresnek bizonyulnak!
…fáj mindazok árulása, akik hivatásukat ürügyként használják, és Isten országa helyett a saját image-üket építik!
…fáj, hogy nem az evangéliumi értékek közvetítésében, hanem megosztó érdekek érvényesítésében jeleskednek! Krisztus világosságának hirdetése helyett a saját kevélységük csillogtatásán munkálkodnak!
…fáj, hogy visszaélve a rájuk bízott lelki hatalommal, hivatalukat uralkodásra és nem szolgálatra használják!
…fáj, hogy mindeközben a hűségesek és igazak, a cselekedni még tudók és küzdeni akarók igyekezetét érzéketlenül szemléli a kritikus tömeg.
…fáj főpapjaink némasága, de a hallgatást olykor megtörő, semmitmondó és semmitérő szűkszavúsága is!
…fáj, hogy ma sokan inkább elhazudják gyengeségeiket, mintsem megbánnák bűneiket!
…fáj, hogy tükörbe nézve már a kozmetikázott valóságban gyönyörködik világunk, önelégülten, képmutató módon, de a lelki tükörbe félnek belenézni!
…fáj, hogy ma sokan a gyengeségeikkel dicsekszenek, és a bűnt próbálják jónak, de legalábbis tolerálhatónak beállítani!
„Üdvözölt légy Mária, fájdalommal teljes.
A keresztre feszített Jézus van teveled.
Méltó, hogy együtt szenvedjünk veled
az asszonyok közül, és méltó,
hogy együtt szenvedjünk a te
méhednek gyümölcsével, Jézussal.
Asszonyunk Szűz Mária,
a keresztre feszített Jézus Anyja,
érdemelj ki könnyeket nekünk,
Fiad megfeszítőinek,
most és halálunk óráján! Ámen.”
(Ima a fájdalmas Szűzanyához)









