Az ünnep közeledtével egyre többször volt eszembe a dicsőséges olvasó első titka: …Jézus, aki halottaiból feltámadott.
Barsi Balázs ferences atya bátorít bennünket, hogy így imádkozzuk: „halottaiból”, hiszen Jézus a halált is miattunk ízlelte meg. Értünk, Övéiért és Övéiből támadt fel! Mint második isteni személy nem volt alávetve a halál törvényének, ÉRTÜNK vállalta azt! Ezért sem igazán kifejező így imádkozni e titkot: „aki a halálból feltámadott.”
Túl a Húsvét elsőrangú üzenetén és legfontosabb tanulságán, miszerint az ígért és remélt boldog örök élet örökösei vagyunk, megítélésem szerint van egy közvetett konklúziója is Jézus halálon aratott győzelmének: minden nap fel kell tudnunk támadni „halottainkból”! A teljesség igénye nélkül néhány szempont:
Fel kell tudnunk támadni…
- a minket holttá, s ezért sokszor süketté, vakká és erőtlenné tévő rossz megszokásainkból!
- a magunk módján való vallásosság önámításából. A vallásosság látszatából, és a látszani nem hajlandó „vallásosságból”.
- a sokszor diadalmaskodó könnyelműségünkből és az aktuális igényeinknek mindent alárendelő kényelemszeretetből, ami miatt többen beérik azzal, ha a húsvét csupán „kellemes”!
- a cinkos szótlanságunkból, amikor beszélni kellene, mégsem tesszük, ilyen-olyan érzékenységre hivatkozva. De az üres fecsegésből is fel kell támadnunk, amikor inkább hallgatni – elhallgatni lenne tanácsos!
- az érzéketlen hangoskodásból, amikor elég, ha csak én elmondhatom, mit akarok! Önmagadon uralkodj, ne a beszélgetések fölött!
- a feltűnési viszketegségből, s az állandó fontoskodásból, mintha csak mi lennék képesek jól elvégezni a feladatokat!
- a modoroskodó hízelgésből, hogy mindenképpen szeressenek, de a számító és harsány sóhajtozásokból is, hogy legalább sajnáljanak!
- a mindent jobban tudás torzításából és a „jóvanazúgy’” gondatlan nemtörődömségéből!
- a hedonista „tülekedésből” és a mazochista tolakodásból, mert előbbi az EGOnkat, utóbbi a sértettségünket hizlalja!
- a különféle „fogásokból”, így a kifogások kereséséből és a nyafogások gyűjtögetéséből, amivel a tökéletesség látszatát fenntartva igyekszünk igazolni magunkat.
- a megbénító pesszimizmusból, s az állandó panaszkodásunkból, mellyel árnyékot vetünk sokak derűjére! A világ magyarságának egyik fele úgy éli napjait, mint a Himnusz egyik sora: „megbűnhődte már e nép a múltat és a jövendőt.” A másik fele pedig „jó kedvvel, bőséggel…” Nem mindegy!
- végül, és mindenekelőtt önzésünkből, amely a bűn melegágya!
Áldott Húsvétot Tiszakécske!
Fotó: B. Kovács Bori Photo
Pályázat
Támogatóink
Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság
Tiszakécske Város polgárai
Nemzeti Együttműködési alap
Bethel Gábor Alapkezelő Zrt.
Miniszterelnökség
Tiszakécske/ Római Katolikus Plébánia támogatója a Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Fejedelmi Pékség Kft.
Tisza-parti Termálfürdő