A mai ember nem betegként megy a templomba, hanem ügyfélként.
„Tetszik”, „nem tetszik”, „túl hosszú volt”,
„túl hangosan beszélt”, „nem éreztem semmit”. Így ítéli meg az ember az istentiszteletet, mint egy terméket.
Már nem gyógyulni jön, hanem elégedetté lenni.
Ha a prédikáció fáj, elmegy.
Ha azt mondják neki, hogy változzon meg, megsértődik.
Ha türelemre kérik, máshová megy.
Elfelejtette, hogy az EGYHÁZ nem előadóterem és nem lelki étterem. KÓRHÁZ.
És a kórházba nem tapsolni mennek, hanem vágni, tisztítani, gyógyítani.
Aki alázat nélkül lép be az Egyházba, gyógyulás nélkül távozik.
A kegyelem nem az ember ízlése szerint működik, hanem a sebe szerint.
A modern ember azonban nem akarja,
hogy a sebét megérintsék, mert fáj.
Igazság nélküli vigaszt akar, bűnbánat nélküli bocsánatot, gyónás nélküli áldozást.
És amikor nem kapja meg, amit akar, azt mondja: „már semmit sem érzek”.
Nem az Egyház hűlt ki — a szív zárult be.
A kórház ugyanaz. Az orvos ugyanaz.
A kezelés ugyanaz. De a beteg elutasítja a műtétet, és csodálkozik, hogy a betegség megmarad.
Pályázat
Támogatóink
Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság
Tiszakécske Város polgárai
Nemzeti Együttműködési alap
Bethel Gábor Alapkezelő Zrt.
Miniszterelnökség
Tiszakécske/ Római Katolikus Plébánia támogatója a Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Fejedelmi Pékség Kft.
Tisza-parti Termálfürdő