Miközben a hőmérő higanyszála feltartóztathatatlanul szökött 40° fölé, folytatódott hittanos táborunk.
A kegyetlen hőség elől hol a hűvös pincébe menekültünk, hol a medencék hűs vizében frissültünk fel.
A nap témájaként a Szenvedő Egyházról tanultunk, s ilyetén a szeretet és áldozatvállalás összetartozásáról. Legfőbb szimbólumunk ezúttal a BÁRÁNY volt, különös tekintettel Jézusra, az Isten Bárányára, „aki elveszi a világ bűneit”. Az ószövetségi előkép (ld. az egyiptomi szabadulás története) Benne és Általa teljesedik ki. Éppen ezért a kreatív foglalkozás keretében báránykák készültek, az új ismereteket elmélyítendő.
Ebéd után egy emberként vetettük rá magunkat a fagyasztó szekrényre, s annak értékes tartalmára: a jeges finomságok segítettek túlélni a napfényes órák forróságát.
Felfrissülve szálltunk fel a városnéző kisvonatra, hogy néhány jótèkony kör erejéig újfent rácsodálkozhassunk: milyen szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk a Tisza jobb partján.









