Amit Isten egybekötött…

Szeptember utolsó vasárnapja Egyházunk életében Szent Jeromos emlékezetének közeleső napja (szeptember 30.) okán a Szentírás ünnepe. Lehetőség arra, hogy a keresztény ember újfent rácsodálkozzon Isten Igéjének gazdagságára, újból felfedezze a Biblia olvasásának jelentőségét és minél inkább e köré rendezze az életét. Ha a puszta érdeklődésen túl hitbéli nyitottsággal vesszük kézbe a Szentírást, óhatatlanul lesznek szívünknek kedves szakaszok, olyan mondatok vagy mondattöredékek, melyek újból és újból ott visszahangoznak lelkünkben.

 

Az Úr 2026. évében, Szent Mihály havának 27. napja egyben a jubiláló házaspárok megáldásának örömteli apropóját is magában foglalta. Immár évek óta ekkor tartjuk e jelentőségteljes imaalkalmat, hiszen a házasság, akárcsak a Szentírás, isteni ihletésű mű! Megannyi kedves, ugyanakkor találó, előremutató és megtartó, vigasztaló és bátorító szentírási szakasz közül most egyetlen egyet emeljünk ki, megragadva e nap aktualitását. Mindezt a nagy bibliafordító, Szent Jeromos annak idején, az Egyház ősi nyelvén, latinul így adta vissza Márk evangéliumában: „Quod ergo Deus iunxit homo non separet.” Vagyis: „Amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja.”

 

Ebben az esztendőben 22 házaspár fogadta el meghívásunkat, hogy az Úr oltáránál szentesített szövetséget megerősítve, egykor tett esküjüket újból megújítsák, hálát adva az együtt töltött évekért, a közös út örömeiért. Megannyi megpróbáltatás közepette magukénak tudhatták és érezhették Jézus szavainak ígéretét: „Amit Isten egybekötött, ember szét nem választhatja.” (Márk 10,9)

 

Különösen hangsúlyos ez az igehely a leselejtezés-kultúráját élő világunkban, ahol aggasztó méretet ölt a pazarlás és az ősi értékek elvetése. Sokan már eleve lecserélésben gondolkodnak, ha valami nem működik, ahelyett, hogy a meglévőt igyekeznének megjavítani. Egyetlen házasság sem diadalmenet! Mégis, Isten segítségével az ember igyekezete és erőfeszítése megtermi méltó gyümölcseit, melyekből e szeretetközösség táplálkozik. Nagyon lényeglátóan fogalmaz a boldogemlékű pápa, Szent II. János Pál, amikor így ír:

 

„Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségként éli meg és boldogságnak érzi. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.”

 

Ezt a bátorságot ünnepeltük jubiláns házas testvéreinkkel, akik e nap emlékére egy Szentcsaládot ábrázoló ikont és Emléklapot vihettek magukkal otthonukba, szerető családjuk körébe.

Jó szívvel gratulálunk!

 

Budai István Attila és Bányai Boglárka,

Blényesi Róbert és Czinege Ildikó,

Dudás György és Antal Edit Klaudia

Tamás Zsolt és Petrezselyem Dolli

 

Sonkoly Ferenc és Tekes Ildikó,

Zoboki Lajos és Hederics Szilvia,

Baranyi János és Hederics Piroska Erika

 

Kakulya Pál és Csernus Márta,

Siklósi Csaba és Balla Erzsébet Izabella

 

Kővári Andor és Terecskei Mária

Fazekas István és Kiss Éva

Németh Elek Mihály és Varga Irén Mária

Tanács János és Kiss Irma

Jekkel László József és Kertész Erzsébet

Kiss Gyula és Sinka Julianna

Lovas József István és Bakhli Ilona

Bodor László és Sipos Irén

Varga Béla és Juhász Erzsébet

Seres Kálmán és Ézsiás Ilona

 

Lakatos Ferenc és Hollócsi Erzsébet

 

Tóth Márton és Sipos Veronika

Badari István és Tőröcsik Erzsébet