Most mi vagyunk Jézus szeme,
meglátja a bűn hatalmát,
elnyomott szegények felett,
keményszívűek uralmát.
Most mi vagyunk Jézus szája,
ajkunk által most Ő beszél,
szavát viszi a Szentlélek,
Sebesebben, mint földi szél.
Most mi vagyunk Jézus keze,
megsimogat, könnyet töröl,
mellé áll, akit bántanak,
meg inti azt, aki pöröl.
Most mi vagyunk Jézus lába,
az Ő földi lába helyett,
viszi lelki éhezőknek,
az égi lelki kenyeret.
Most mi vagyunk JÉZUS SZÍVE,
megszán sántát, bénát, vakot,
így ahol Őt befogadják,
bánat helyett, öröm van ott.
Jézus így szolgál mibennünk,
amíg mennyből vissza nem tér,
lám így lehet az életünk,
itt a földön templom, szentély.









