„S íme az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor ezt Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang elé állt.”
(1 Kir 19, 11-13a)
Tamás atya gondolatai Évközi idő 19. vasárnapjának ószövetségi szakaszához
- Nincs ott az Isten… a dühödt ajtócsapkodásban, az ökölbe szorított kézben, a cinikus vagdalózásban, a mindennapossá duzzadó vádaskodásban.
- Nincs jelen az Isten a zaklatott dudálásban, az érzéketlen hangoskodásban, az épségünket fenyegető, tökéletlen rohanásban.
- Nincs ott az Isten az ízléstelen beszélgetésekben, a szűnni nem akaró pletykálkodásban, sem a nyomorúságunkat és tehetetlenségünket elfedni igyekvő babonás szokásainkban.
- Nincs jelen az Úr a részrehajlásainkkal táplált békétlenségben, sem a szidásban és esztelen kiborulásokban.
- Nincs ott az Isten az öntömjénezéseinkben, a beképzelt kiszólásainkban, a bántó öntörvényűségünkben, a másik meg nem hallgatásában, sem az igazságérzetünk okozta pusztításban.
- Nincs jelen az Isten a megáldott fegyverekben, a hazug keresztvetésekben, az ellenséges nacionalizmusban, a nemzeti lobogók égetésében, sem az életeket romba döntő rakéta-töltetekben.
- De ott van az Úr a szelíd szóban, a fogyatkozva is küszködő türelemben, a segítségre kinyújtott kézben, a megtartó szorításban, s a feltöltő ölelésben.
- Ott van az Isten minden sietve megkent vajas kenyérben, gondosan előkészített tízóraiban, a szívek melegén főtt vacsorákban, s az imádkozni még tudók asztalánál.
- Ott van az Isten a csodálkozó tekintetben, a megértő mosolygásban, egy jókor kimondott poénban, a letörölt könnyekben, a szeretetteljes simogatásban és minden jó éjt pusziban.
- Jelen van az Úr a jó szándékkal igyekvők bukdácsolásában, a tökéletlenek tökéletességre törekvésében, az önmagukon mosolyogni tudók áldott jó kedvében.
- Ott van az Isten az elhallgatni tudó és meghallgatni kész testvérek alázatában, az előzékeny hátralépésben, a lemondás gesztusában és az elengedés áldozatában.
- Ott van az Isten benned és körülötted, érted és miattad, neked és mindenkinek… Vedd észre és légy hálás!









