Sokan kérdezték már tőlem, miért az alábbi szövegváltoztatás a misében. Íme egy rövid magyarázat, azon túl, hogy az eredeti latin szöveg mindig is ez volt. Most tulajdonképpen csak ehhez igazitottuk a magyar fordítást.
„az én áldozatom és a tiétek”
Akkor most két áldozat van? Külön a papé és külön a híveké? Nem! Nincs két áldozat, ilyen értelemben legalábbis biztosan nincs.
Alapvetően egy áldozat van: Krisztus áldozata, de a Szentmise egyik értelme, hogy odavihetjük mindanyian a mi kis mindennapi életáldozatunkat, ezek összessége az Egyház áldozata, mely a Szentmisében egyesül Krisztus áldozatával, mely kiindulópontja, mintája és forrása minden keresztény áldozatnak. Így végül mindannyian Krisztus egyetlen áldozatának gyümölcséből részesedünk.
Miért akkor mégis a megkülönböztetés? A válasz talán az egyetlen áldozathoz való viszonyban van. A pap mutatja be az áldozatot: az Egyház felajánlását és Krisztus személyében cselekedve az Ő keresztáldozatát. A hívek önmagukat felajánlva lelkileg kapcsolódnak ehhez az áldozathoz.
Erről az jut eszembe, amikor Jézus mennybemenetele előtt azt mondja tanítványainak: „Felmegyek az én atyámhoz és a ti atyátokhoz.” Itt sem két atyáról van szó, sőt talán inkább pont arról, hogy az én Atyám most már a ti atyátok is. Így a Szenmisében a pap által bemutattott áldozat mindannyiunk áldozata.
Lápossy Péter atya









