Károgó varjak és kacagó gerlék

Tévedésre, vagy félinformációkra alapozott markáns „vélemény”, esetleg eleve rosszindulatú, érzelemvezérelt megnyilatkozás. Ismerős? Én gyakorta találkozom a jelenséggel, legtöbbször a világhálón böngészve, vagy a közösségi oldalakon, kéretlen tartalomként az ismerőseim megosztásaiban. Vélemény, de sokkal inkább olcsó hangulatkeltés. Hirdetője sokszor nem veszi a fáradtságot, hogy utána olvasson-, vagy nézzen, de miért is tenné, amikor a tisztánlátás illúziójában él!

Sokan készpénznek veszik, amit az internet bugyraiban felfedeznek, mintha az megfellebbezhetetlen igazság lenne. Pedig sokszor – sőt, egyre többször – nem az! Közel sem. Egyszer, erről nagyon frappánsan fogalmazott valaki: az, hogy az interneten olvastál valamit, egyetlen dolgot jelent minden kétséget kizáró bizonyosággal: hogy van internethozzáférésed! Semmi többet! Viszont onnantól fogva, hogy egy-egy hírt továbbadunk a saját profilunk alatt – mégha kommentálás nélkül tesszük is azt -, arra enged következtetni, hogy egyet is értünk vele. Persze, az emberi figyelmetlenség és érzéketlenség olykor határtalan. Van, aki azt sem nézi mire és hogyan reagál, mit „like”-ol, oszt meg és közöl ezáltal. Szomorú valóság.

E tartalmak hátterében sokszor olyan komplex motivációk állnak, mint a vélt vagy valós sérelmek, a bűnbak keresés-hibáztatás, a gyakorta megélt kudarcok, csalódások generálta kezeletlen feszültség, esetleg a másik sikere iránt érzett irigység, a felszín mögötti lényegi mondanivaló ismeretének hiánya. Miközben dédapáink józan paraszti ésszel felfogható, örökérvényű igazsága ez esetben is áll: „ha mindenki a saját háza táján sepregetne, szebb és élhetőbb lenne ez a világ!” Egy bölcs tanító pedig ekként fogalmazott végletekig kritikus és epés megjegyzésekkel operáló tanítványához szólva: „Fiam! Ha hibákat keresel, tükröt használj és ne távcsövet!” Bizony, ez az, amit sokan előszeretettel elmulasztanak megtenni!

Ehelyett károgó varjakként telepednek az önteltség üszkös ágaira, és közölnek igaztalan és/vagy ízléstelen feltételezéseket, kész tényként tekintve azokra. Az igazság nem kritérium számukra, a lényeg, hogy üssön! A minap épp egy ilyen „varjúval” akaszkodtam össze, az Egyházat ért sokadik, alaptalan támadás kapcsán. Amúgy is nagy divatja van manapság belerúgni a kereszténységbe, különösen hozzá nem értőkként, a pálya széléről okoskodva. Nyilván meg sem lepett, hogy abban a „szellemi környezetben”, ahol nemtetszésemet kifejeztem és visszautasítottam a rágalmakat, nem talált tetszésre a mondandóm.

Ellenben a károgó varjak mellett megjelentek a kacagó gerlék. Azok, akik hozzászólni nem tudnak a témához, de röhögni rajtad bármikor. Ők azok, akikkel csak többen vagyunk, nem előrébb. („És nekik is van egy szavazatuk!”-by Bödőcs Tibor) Különös jelenség, terhes kakofónia alakul ki a károgó varjak és kacagó gerlék együtteséből, ahonnan jó érzésű ember gyorsan eltolja a biciklit. Látva, hogy a valóság nem befolyásolja őket, az igazságra pedig, még csak mérlegelés szintjén sem fogékonyak, pláne, hogy egyre összefüggéstelenebb badarságokat hoznak fel „mentségükre”, jónak láttam én is elkerekezni onnét.

Boldogítástok csak egymást károgó varjak és kacagó gerlék!