A farsang története
Farsang a német Vaschang szóból származó kifejezés. Az esztendő VÍZKERESZTTŐL HAMVAZÓSZERDÁIG terjedő, váltakozó hosszúságú része.
Már a középkorban a zajos mulatság, lakodalom ideje. Magyarországon ez időtájt honosodott meg, e szokásokban igen gazdag időszak. A vízkeresztet követő első hétfőnek „regélő hétfő” a hajdani neve, ami bizonyosan magába foglalta a nagy ivás, lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenően utal a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is.
A vízkeresztet követő vasárnapokon a pap ilyenkor hirdette ki a szószékről a házasulandókat. A szegedi, továbbá a kalocsai nép hagyományosan elsőtől ötödikig számlálja a farsangi vasárnapokat. Az utolsó a farsangvasárnap, vagy „húshagyóvasárnap”.
Katolikus parasztságunk egészen a legújabb időkig szinte csak hétfői és szerdai napokon lakodalmazott. A keddet általában szerencsétlen napnak tartotta, csütörtökön a péntekre készülődés miatt nem illett hangosan mulatozni, a szombati lakodalom akadályozta volna a híveket a vasárnapi misehallgatásban.
Bár a farsangot inkább a profán hagyományok jellemzik, erre az időre esik több egyházi ünnep és szentelmény (Pl. Szent Balázs →balázsolás, vagy Gyertyaszentelő Boldogasszony napja is).
Néhol a farsang határa átnyúlik a csonkahétre, a hamvazószerdát követő napon kövércsütörtökön (ma „torkoscsütörtök”) a böjtöt egy napra fölfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyasszák. Világi és egyházi írók, valamint a katolikus és protestáns egyház egyaránt óva int a MÉRTÉKTELENNÉ váló farsangi mulatozástól, amelyet ebbéli formájában az ördög ünnepének is neveztek.
(forrás: lexikon.katolikus.hu)
Pályázat
Támogatóink
Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság
Tiszakécske Város polgárai
Nemzeti Együttműködési alap
Bethel Gábor Alapkezelő Zrt.
Miniszterelnökség
Tiszakécske/ Római Katolikus Plébánia támogatója a Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Fejedelmi Pékség Kft.
Tisza-parti Termálfürdő