A liturgia csendben, már-már észrevétlenül veszi kezdetét. Nagypénteken az Egyház nem ünnepel, hanem megrendülten emlékezik.
Az első olvasmányban, Izajás próféta könyvéből a szenvedő szolga megpróbáltatásairól hallunk, s e nehézségekben tanúsított alázatáról.
A Passio meghallgatásával lélekben még közelebb kerülünk Jézus agóniájához, és szenvedésének titkához: „…Értem is! – értem is?”
A kereszthódolat nem a fának szól, hanem a rajta függőnek! Akit sokkal inkább a megváltó szeretet, mintsem a szögek tartottak a kereszten.
A szentáldozás már előrevetíti húsvéti reményünket: feltámad halottaiból!









