Szombaton, Kerekegyházáról érkeztek és a hétvégén Kiskunfélegyházára indulnak tovább különleges vendégeink, akik addig templomunkban kaptak szállást, s kizárólag ott lehet velük találkozni. Jelenlétük nemcsak megtisztelő közösségünk számára, de nagyon komoly üzenetet is hordoz: az ÉLET érték és ajándék – vigyázzunk rá!
Talán kellően felkeltettem a kedves olvasók érdeklődését, akik már tűkön ülve várják, hogy felfedjem egyedülálló látogatóink kilétét! Meg is teszem. Ugyan első ránézésre a rejtélyes idegenek nem valakik hanem ,,valami”, – történetesen egy szobor -, azonban a megtört édesanya és szíve alatt fogant gyermeke sok megsebzett család fájó történetéről tanúskodik.
A műalkotás Martin Hudacek, szlovák szobrászművész keze munkáját dicséri, aki
,,A meg nem született gyermek” címet adta alkotásának. A szobor gyönyörűen szimbolizálja, hogy a művi (vagy akár a természetes) magzatvesztés fájdalmából, gyászából Isten irgalmas szeretete által van gyógyulás. A meg nem született gyermek, áldó kezet nyújt a lesújtott és összetört, zokogó édesanyja felé. (A szégyenérzet és a bűntudat jellegzetes vele járója az abortusznak.) A gyermek már megbocsátott. Annak a szimbóluma a szobor, hogy Jézus Krisztusban van gyógyulás, benne tud megbocsátani magának a szenvedő.
Amíg egyesek maguk hoznak végzetes döntést a magzat sorsa felett, mások tétlen elszenvedői e mérhetetlen fájdalomnak, noha történetük rendre reménnyel és örömmel indul. A2 első ultrahang, melyen jól követhetően kirajzolódik a magzat, majd a kicsi szívhangja és hétről – hétre történő fejlődése, újabb ok a kitörő örömre. E gyermekeknek legtöbbször már nevük is van, s szerető család, barátságos otthon várja őket, saját szoba babaággyal, pár kedves motívummal a falon. Ezeknek az édesanyáknak nincs szégyenkezni valójuk, de fájdalmuk mégsem kisebb, amikor a gyermek elvesztése realizálódik.
Ezek az anyák mind hősök, még ha ilyen áron nem is vágytak e címre. Szívük szeretete erősebb a halálnál, és a szívük alatt hordozott gyermeket örökre a szívükbe is zárják.
Az Egyház tanítása szerint az élet a fogantatással kezdődik, a gyermek pedig áldás és nem teher. Ezért a nő áldott állapotát lealacsonyító és bántó terhességnek titulálni, még ha tagadhatatlanul nagy fizikai, esetenként mentális igénybevételnek vannak is kitéve az édesanyák.
Ezúton is hálásan megköszönöm a Városgondnokság munkatársainak nagylelkű közreműködését, Marosi – Kiss Krisztina gyors és megnyugtató közbenjárását, kiváltképp Miklós Balázs és Radics Richárd segítségét, akik a szobor utaztatásában és elhelyezésében szereztek elvitathatatlan érdemeket.
Isten fizesse meg üdvös igyekezetüket!
Tamás atya










