Az ÚT nem az első lépéssel kezdődik, hanem a tervezéssel, a tervezés pedig a szívben fogant szándékkal, amely idővel elhatározássá érik. Csak ezután lépünk rà arra az ösvényre, mely akár „sztrádává” is szélesedhet, hiszen a kitartás és üdvös igyekezet mindig meghálálja magát. Így a kezdeti nehézségek ellenére is könnyebbé, vagy legalább örömtelibbé válik az utazás. Az út pedig része a célnak, ezért nemcsak a megérkezés boldogít, de már az utazás is.
Luca, Hanna, Zéti, Milán és Tibó az elsőáldozásra való készület jegyében, „útközben” részesültek a keresztség szentségében. Pünkösdvasárnap pedig, az Egyház születésnapján az Úr asztalának vendégei lesznek többedmagukkal.
Imádságunk kísérje őket!









