„Előbb-utóbb minden a helyére kerül”
Palánki Ferenc kalocsa-kecskeméti érsek homíliája a magyar püspökök ad limina látogatásának záró szentmiséjén a Lateráni Szent János bazilikában
Excellenciás és Főtisztelendő Érsek és Püspök Atyák, Főtisztelendő Paptestvérek, kedves Testvérek!
Szeretettel köszöntök mindenkit otthon, Magyarországon, valamint mindazokat, akik az EWTN-en keresztül kapcsolódnak be imádságunkba, hálaadásunkba.
A mai evangéliumi szakasz utolsó mondata Jézus szavait idézi: „Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.” Vagyis minden a helyére kerül.
Előbb-utóbb minden a helyére kerül.
Itt vagyunk a Lateráni Szent János-bazilikában, és amikor én először jártam itt, megkérdeztem, hogy mégis melyik Szent Jánosról van szó. Azt mondták, hogy Keresztelő Szent Jánosról és Szent János apostolról. Akkor, ha már itt vagyunk, emlékezzünk meg egy kicsit először Keresztelő Szent Jánosról, majd Szent János evangélistáról. Az ő életükben is minden a helyére került.
Keresztelő Szent János meghirdette a büntető, haragvó, igazságtevő Istent. A fejsze már a fák gyökerén van, itt van, közelít az, aki szórólapátjával a pelyvát olthatatlan tűzben elégeti.
És akkor jön Jézus, aki szelíd szeretettel fordul a bűnösökhöz. Elbizonytalanodik Keresztelő János: hogy is van ez? Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? Elküldi tanítványait, hogy kérdezzék meg Jézust.
Jézus pedig elmondja azokat a szavakat, amelyeket Izajás megjövendölt róla: a vakok látnak, a sánták járnak, a szegényeknek hirdetik az evangéliumot. Vagyis Isten szeretetével nem büntetni akar, hanem megkeresni és megmenteni az elveszettet.
Keresztelő János ekkor rádöbben, és kimondja azt a szótt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” Vagyis így kerül minden a helyére: ha Jézus Krisztus nagyra nő bennünk.
Szent János evangélista, aki a legfiatalabb apostol, Keresztelő Szent János tanítványa volt. Követik Jézust: “Mester, hol laksz?”
S ő az egyik a mennydörgés fiai közül. Ő az, aki odaáll Jézus elé: hadd legyek én az egyik főminisztered, hadd fussak be nagy karriert, innen indul.
Aztán egyre jobban megnyílik a szíve, egyre jobban befogadja Jézus szeretetét. Végül úgy érzi, hogy hát engem szeret a legjobban.
Eljut odáig, hogy meglátja a lényeget. Meglátja a darab kenyérben, a kicsiny borban, amit kap az utolsó vacsorán, Jézus testét és vérét.. Meglátja ott a kereszten az Üdvözítőt, akihez akár az élete árán is tudna ragaszkodni. Aztán meglátja az üres sírt, és hisz a feltámadásban.
Amikor Patmosz szigetére kerül száműzetésbe, fölnéz az égre, meglátja a csillagokat, és a csillagos ég mögött meglátja a mennyországot. Benne is minden a helyére kerül.
A most felolvasott evangéliumi szakaszban – bevallom – én eddig nem így értettem ezt, ahogy most bennem a helyére került.
Amikor Jézus azt mondja, hogy „szerezzetek barátokat a hamis mammonból”, valahogy ezt a mondatot soha nem értettem. Azt gondoltam, hogy valami protekciót kellene keresni, vagy azokkal valamilyen módon barátkozni, akik a pénz világának élnek.
És most valahogy bennem is helyére került ez a mondat. Tulajdonképpen a hamis mammon az anyagi javakat jelenti, és azért hamis, mert mulandó, nem ad valódi biztonságot. Viszont jó eszköz lehet, hogy a szeretet által jóra használva, építsük Isten országát.
Vagyis, hogy szerezzünk barátokat a hamis mammonból, annak elköltéséből, hogy a szegényekre fordítjuk, a rászorulók felé odafordulunk, és növekszik bennünk a szeretet.
Előbb-utóbb minden a helyére kerül.
Ha mi is tudunk úgy látni, ahogyan Keresztelő Szent János, vagy ahogyan János apostol, vagy ahogyan maga az Isten, hogy ami az emberek szemében nagy és értékes, az Isten szemében semmi. De az Isten szemében egy pohár víz, egy szeretetgesztus a végtelen.
Kerüljön minden a helyére az értelmünkben, a szívünkben, az életünkben, hogy aztán mi is a helyünkre kerülhessünk, oda, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt, vagyis mindannyian a helyünkre kerülhessünk a mennyországban.
Forrás: EWTN.hu










