Juhász Gyula:
Az utolsó vacsora
János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.
Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!
Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!
Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!
Pályázat
Támogatóink
Kalocsa-Kecskeméti Érseki Hatóság
Tiszakécske Város polgárai
Nemzeti Együttműködési alap
Bethel Gábor Alapkezelő Zrt.
Miniszterelnökség
Tiszakécske/ Római Katolikus Plébánia támogatója a Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Fejedelmi Pékség Kft.
Tisza-parti Termálfürdő